7. fejezet - Vámíprok

"A csábítás annak a 

művészete, ahogy magunkat 

formáljuk a másik szemében. "

Kedves Olvasók!
Ez a fejezet Tristan szemszögéből fog lezajlani, hogy legalább mi, halandók, akik ott se vannak, tudjuk valamilyen szinten, hogy mi folyik a háttérben...
Szóval röviden:

- TRISTAN SZEMSZÖGE - 

Ahogy a folyosóra értem, megláttam, ahogy Janice Undormánnyal beszélget. 

Jó, nem hívom Undormánynak... Csak simán Undornak. Igen, mostantól Undor lesz. 

Nem akartam odamenni hozzájuk, mert a végén féltékenységi rohamnak titulálja a csaj, szóval inkább elkerültem őket. Örültem viszont, mert ha Undorral beszélget, akkor velem is fog. Persze, egyáltalán nem arról volt szó, hogy érdekel a csaj, mint csak... Jó, nem egyáltalán, szóba jöhetne egy kis valami - természetesen vérrel fűszerezve. 

Ó, igen... A csaj illata alapján az íze is mennyei lehet, de még sem haraphatom meg csak úgy. Undor és társainak is lenne hozzá egy-két szava... Meg nem is feltétlen jó ötlet megharapni a Látót... A végén rám uszítja a szellemeket, vagy csak simán megöl az elmémben. 

Te jó ég, mekkora rohadt mázlink van, hogy Janice az égvilágon semmit se tud.

Odamentem Arthurhoz és Colinhoz, akik éppen a barátnőikkel; Diana-val és Nicole -lal voltak. 

- Csá Tristan - köszönt Colin, majd lepacsiztam vele. 

- Csá. - köszönt Arthur is. 

- Szia - mondta Diana, majd húgomhoz fordultam. 

- Szia húgi - mosolyogtam rá, majd megöleltem. 

- Szia. Na, felszedted már a csajt? - kérdezte. 

- Hagyjatok már ezzel - próbáltam hárítani a témáról. 

- Mennyei illata van - folytatta Diana - tutira megkóstolnám, ha lehetne. Szóval Tristan, vesd rá magad! És ha le tudod vele beszélni, hozhatsz nekünk is belőle...

- Mert annak a Gyülekezet marhára örülne - vágtam rá. - Ráadásul tudjátok, hogy Janice nem egy egyszerű ember. Ő a Látó, ami azt jelenti, hogy még inkább kiakadnának a... Förtelmek. 

- Akkor is kiakadnának, ha tudnák, hogy így hívod őket, tesó - mondta Colin. 

- Chö, ahhoz nincs semmi közük, hogy nevezem őket - feleltem lazán. 

- Tristan, Tristan... Mióta érdekelnek téged a boszorkányok szabályai? - kérdezte Arthur. 

- Á, ez egy jó ötlet - mosolyogtam önelégülten - Kenneth-et boszorkánynak kéne hívnom, nagyon imádná. 

- Nono, a Látócska előtt semmiképp - nézett rám szúrós szemmel Colin. - Ha megtudja az igazat, akkor nem sok jót jósolok neki a részünkről... - csóválta a fejét. 

- Kellett nekem beszélnem nektek az egészről - támaszkodtam a falnak. 

- Ha nem beszéltél volna - fonta össze a kezeit Diana - akkor nem tudtad volna meg, hogy mi is. 

- Meg is köszöntem - feleltem. - Minden esetre, igazatok van. Nem akarom, hogy tudja az igazat. 

- Egyáltalán nem - vonta fel a szemöldökét a húgom. - Pedig bármi is legyen a kapcsolatotok kimenete, mármint ha folytatódik, akkor el kéne egyszer neki mondanod... 

- Az még nagyon messze van, húgi - mosolyogtam rajta - először el akarom nyerni a bizalmát. Utána pedig már gyerekjáték lesz vele bánni. 

- Én adom – szólt Colin – Nem lenne rossz, ha egy Látóval lennénk az oldalunkon.

- Nem hogy rossz lenne, mennyei lenne! – lelkesedett Arthur is. – El tudnánk űzni a boszorkányokat Gerdone-ból. Miénk lenne minden…

- És ehhez csak annyi kell – szólt közbe Diana is – hogy Tristan elcsábítson egy naiv tinédzser lányt. Ennél egyszerűbb megoldása esélytelen, hogy bárminek is legyen.

- Hát… ezt jól megkaptad, Tristan – mosolygott rám a húgom. – úgy néz ki, hogy mindenkinek jó, ha ráveted magad a csajra. Nekünk, mert ezzel szabadok leszünk, neked, mert így megkapod a lányt…

- Mondtam, hogy nem érdekel úgy – fontam karba a kezeimet, és nekitámaszkodtam a falnak.

- Persze tesó – veregette meg a vállamat Arthur – ugye nem hiszed, hogy ezt bárki is beveszi?

- De ha már itt tartunk – tereltem el a szót. – nem lesz olyan könnyű elcsábítani. Más, mint a többi lány.

- Ez sosem okozott neked nehézséget – vágta rá Diana. – Habár igaz, ha egy csajt már sikerült az ujjad köré csavarnod, akkor máris ráuntál.

- Igen, Tristan – helyeselt Nicole. – imádod kihívásokat, de ha elérted a célod, akkor keresel másikat, különben unatkoznál…

- Most pontosan miről is beszélünk? – kérdeztem. – Mert ha meg akartok győzni róla, hogy miért kell elcsábítanom Janice-t, nem kell. Én is fel tudok sorolni jó pár okot. De ha ezen az úton elindulok, el fogom neki mondani az igazat. És ezt előbb kell majd megtennem, mint Undornak. Ja igen, ő még beleköphet a levesünkbe…

- Emiatt te ne aggódj – szólt Nicole, és az arcán a ritka ördögi mosolya jelent meg. – Az egyik boszorkány a barátnőm, mint tudjátok. Ráállíthatom az ügyre.

- Eleinte nem értettem, miért barátkozol vele – mondta Colin elégedetten. – de örülök, hogy barátok vagytok.

- Ja, a húgom tud helyezkedni – helyeseltem. – de most nem ez a lényeg. Tényleg szükségünk van a csajra, hogy megszabadulhassunk a förmedvényektől. Szóval, munkára fel! – csaptam össze a tenyereimet. - szeretném, hogy mindenről beszámoljatok, ha láttok valamit, bármit, hogy mit csinált a csaj. Sőt, azt se bánom, hogyha valaki összebarátkozik vele, és többet fog tudni, mint én... Nicole, te könnyen barátkozol... Mit szólnál hozzá? 

- Szerintem ez nem jó ötlet, bartyó - mondta húgom, majd elhúzta a száját. - Túl feltűnő lenne, ha még a kis baráti köröd is elkezdene vele haverkodni. 

- És? - vontam fel a szemöldökömet. 

- Tesó... - tette a vállamra a kezét Arthur. - had tanítsak neked valamit a nőkről. Mint ahogy mi, pasik sem szeretjük, ha  a sült galamb, illetve a friss vér a szánkba repül, úgy a csajok sem szeretik. Mindenkinek kell a kihívás és a titokzatosság. 

- Nem tök mindegy nekik?  -kérdeztem. - Egy szót nem szóltam egyik csajnak sem, és mind rám kattantak... Mi lesz, ha mondok is valamit? 

- Te magad mondtad. - szólt rám Diana. - Ő más. Szóval, viselkedj kicsit... Kevésbé Tristan-ösen vele. 

- Vettem... - mondtam mogorván. - de hagyjatok már a hülye tanácsaitokkal... Elboldogulok egymagam is. Csak annyi a dolgotok, hogy Undorral kezdtek valamit.