Kicsit Janice központúra sikeredett, de hát inkább hatással volt Kenneth életére, mint Tristan-ére. Nem akartam, hogy róla legyen szó, de aztán annyira ihletet kaptam, hogy muszáj volt így írnom... :D
- KENNETH SZEMSZÖGE -
Miután feltápászkodtam és felöltöztem, lementem a földszintre. Út közben begomboltam a kék, kockás ingemet.
- Jó reggelt! - köszönt a nagybátyám, Daren. Édesanyám bátyja, aki nem rendelkezik születése óta mágiával, ezért nem szívlelték túlságosan...
- Jó reggelt! - és itt vagyok én, akit egész más okból nem szívlelnek.
- Milyen volt az első hét? - érdeklődött.
- A szokásos, egy dolog kivételével - elővettem közben egy tálat, majd tejet öntöttem bele. - Jött az osztályba egy új lány. - Daren felvonta a szemöldökét, majd rám mosolygott.
- Csak nem... - kezdett volna lelkesedni. Megráztam a fejemet, mielőtt befejezhette volna.
- Nem, Daren. Ő egy Látó. - Nagybátyám éppen a tojásrántottáját ette, majd a Látó hallatán elejtette a villáját. - Épp, ahogy gondoltam.
- Kenneth, szólnod kell a Gyülekezetnek... - Komoran néztem rá.
- Nem. Tudod, hogy csak ki akarnák használni. - feleltem röviden.
- Ne kísértsd a sorsot! - kezdődik... - Tudod jól, ha rájönnek, hogy eltitkoltad előlük, hogy egy Látó van a városban...
- Tudom, akkor nem leszek olyan szerencsés, mint legutóbb - feleltem, majd leültem és müzlit töltöttem az edénybe, amely legalább egy literes volt. - Viszont nem engedhetjük, hogy megszerezzék maguknak a lányt, Daren - mondtam neki komolyan. - Túl veszélyes lenne... - Nagybátyám gyanakodva nézett rám.
- Ezt meg hogy érted?
- Úgy, hogy nem tudja, hogy micsoda - feleltem röviden.
- A vámpírok tudják? - kérdezte, majd én bólintottam, hogy igen. - Kenneth, nem engedhetjük őket a közelébe.
- Én is tudom, de nem tudom, mit kéne akkor csinálnunk. - csóváltam a fejemet.
- A legjobb az lenne, ha összebarátkoznál vele...
- Próbáltam. - vágtam közbe.
- És? - Megráztam a fejemet.
- Nem volt túl sikeres.
- Jaj, édes gyermekem! - szólt rám. - Igazán beszélhetnél már egyszer egyenesebben.
- Bocs. - mondtam két kanál müzli között. - Amint közelebb kerülök hozzá, mindig történik valami.
- Ez nem sokat segített... - csóválta a fejét.
- Ő a Látó, Daren. Mindig valami természetfeletti közbe szól... és nem mondhatom csak úgy el neki az igazat. - Nagybátyám enyhén fejbe vág, amire nem számítottam.
- Te hülye vagy. - jelentette ki. - El kell neki mondanod az igazat!
- Nem áll készen. - feleltem.
- De nem is fog! - szólt rám. - Soha nem fog, ha nincs, aki megtanítsa neki a dolgokat... És tekintve, hogy nincs másik látó a környéken, neked kell betöltened ezt a szerepet. - most én ejtettem le az evőeszközömet.
- Hogy nekem? - lepődtem meg. - Egyrészt, fogalmam nincs, hogy tudnám bármire is megtanítani. Másrészt, nem is lenne sok kedvem hozzá.
- Ajj fiam, egyszer az életben megkérlek rá, hogy foglalkozz mással is magadon kívül. - betelt a pohár.
- Tudod jól, mit tettem a Gyülekezet ellen. - förmedtem rá. - Az egész életemet másoknak áldoztam fel!
- Azóta pedig nem csinálsz semmit az ég világon! - már szinte kiabált.
- Ne, ne kezd megint - mondtam.
- Begubózol a laborodba, és ki akarod deríteni, hogy miért nincs varázserőm. Ennyi, ennyi az egész... Kérlek, legalább próbáld meg! Ismerd meg a lányt, ne érdekeljenek a természetfeletti erők, azok mindig vannak. Mond el neki az igazat, és segíts neki tanulni.
- Hogyan tudnék neki segíteni? - kérdeztem. - Nem vagyunk éppen ugyanaz a kategória.
- Ó, dehogynem, Kenneth - felelte. - Sok mindenre rájöttél a Gyülekezet nélkül is, magadtól. Vezesd rá őt is erre az útra.
- Megpróbálom - mondtam röviden. - De nem most. - majd elindultam a laborom felé.
- Ne halogasd! Minél előbb megtudja, ki is ő valójában, annál jobb. - nem válaszoltam neki, nem hittem, hogy bármi hasznosat hozzá tudnék fűzni a beszélgetésünkhöz.
Bementem a laboratóriumba, minden úgy volt, ahogy hagytam. Daren vére különböző kémcsövekben, különböző anyagokkal keverve. Némelyikkel mutat reakciót, némelyikkel nem.
Megfogom az egyik kémcsövet, amibe ezüstöt raktam. Megszorítom az üveget, ahol benne van az anyag, és elkezdtem a kísérletezést.
- Sargna orasd - suttogtam a boszorkányok nyelvén. A cucc vörös fény kíséretében egyesült az ezüsttel. Ugyanolyan maradt a vér színe. Érdekes... Tegnap még hatott rá az ezüst... Daren vére tartalmaz mágiát, de nem sokat... Minden esetre ez az információ nem nagyon segített a továbbhaladásban.
Sorra vettem az előkészített kísérleteimet, de nem tudtam belőlük sokat megállapítani. Végül ebédig elfogytak, és összeállítottam a következő kísérletezéshez mindent. Kimentem a szobából, és a konyha felé vettem az irányt. Csak egy üzenet volt rajta Darentől.
- Dolgom akadt, így elmentem. Nem akartalak megzavarni. Keríts magadnak kaját, bocs, nem volt időm összedobni neked semmit.
- Hogy nekem? - lepődtem meg. - Egyrészt, fogalmam nincs, hogy tudnám bármire is megtanítani. Másrészt, nem is lenne sok kedvem hozzá.
- Ajj fiam, egyszer az életben megkérlek rá, hogy foglalkozz mással is magadon kívül. - betelt a pohár.
- Tudod jól, mit tettem a Gyülekezet ellen. - förmedtem rá. - Az egész életemet másoknak áldoztam fel!
- Azóta pedig nem csinálsz semmit az ég világon! - már szinte kiabált.
- Ne, ne kezd megint - mondtam.
- Begubózol a laborodba, és ki akarod deríteni, hogy miért nincs varázserőm. Ennyi, ennyi az egész... Kérlek, legalább próbáld meg! Ismerd meg a lányt, ne érdekeljenek a természetfeletti erők, azok mindig vannak. Mond el neki az igazat, és segíts neki tanulni.
- Hogyan tudnék neki segíteni? - kérdeztem. - Nem vagyunk éppen ugyanaz a kategória.
- Ó, dehogynem, Kenneth - felelte. - Sok mindenre rájöttél a Gyülekezet nélkül is, magadtól. Vezesd rá őt is erre az útra.
- Megpróbálom - mondtam röviden. - De nem most. - majd elindultam a laborom felé.
- Ne halogasd! Minél előbb megtudja, ki is ő valójában, annál jobb. - nem válaszoltam neki, nem hittem, hogy bármi hasznosat hozzá tudnék fűzni a beszélgetésünkhöz.
Bementem a laboratóriumba, minden úgy volt, ahogy hagytam. Daren vére különböző kémcsövekben, különböző anyagokkal keverve. Némelyikkel mutat reakciót, némelyikkel nem.
Megfogom az egyik kémcsövet, amibe ezüstöt raktam. Megszorítom az üveget, ahol benne van az anyag, és elkezdtem a kísérletezést.
- Sargna orasd - suttogtam a boszorkányok nyelvén. A cucc vörös fény kíséretében egyesült az ezüsttel. Ugyanolyan maradt a vér színe. Érdekes... Tegnap még hatott rá az ezüst... Daren vére tartalmaz mágiát, de nem sokat... Minden esetre ez az információ nem nagyon segített a továbbhaladásban.
Sorra vettem az előkészített kísérleteimet, de nem tudtam belőlük sokat megállapítani. Végül ebédig elfogytak, és összeállítottam a következő kísérletezéshez mindent. Kimentem a szobából, és a konyha felé vettem az irányt. Csak egy üzenet volt rajta Darentől.
- Dolgom akadt, így elmentem. Nem akartalak megzavarni. Keríts magadnak kaját, bocs, nem volt időm összedobni neked semmit.
Daren
Hát erről ennyit, most mehetek ki a városba magamnak valamit vadászni.
Étterembe nem megyek, nincs sok kedvem emberek közé menni, így a sarki élelmiszerboltot vettem célba. Vettem tésztát és bolognai mártásalapot, majd hazamentem, hogy elkészítsek valamit magamnak.
Beraktam a tésztát a vízbe, majd az edény fölé emeltem a kezemet.
- Varma stendax - mormoltam, majd a víz egyből elkezdett forrni, és nem sokra rá kész is volt a tészta. Hasonlóan jártam el a mártás elkészítésével, elég hamar letudtam, majd az egészet belapátoltam.
Most jöhetett a következő napirendi pont, amit már régóta megakartam csinálni, csak most szedtem hozzá össze a bátorságomat.
Ideje megpróbálni beszélgetni a látóval, aki Janice-szel kapcsolatba lépett.
Felmentem a szobámba, majd félrehúztam a szőnyeget a padlóra festett pentagrammáról. Az öt csúcsba egy-egy égő gyertyát rakok, majd elmegyek egy vízzel teli edényért, illetve Janice egy hajszáláért, amit akkor vettem fel a földről, amikor náluk jártam.
A látó minden bizonnyal Janice rokona, hisz ritkák a látó családok, szóval nagy eséllyel van köztük ilyenfajta kapcsolat. Leraktam a vízzel teli edényt, majd a víz felszínére helyeztem a hajszálat. Beleszórtam egy kis homokot, hogy nehogy véletlenül Janice-nek "telefonáljak".
Majd énekelni kezdtem, mint minden nagyobb varázslatnál, természetesen a boszorkányok nyelvén. Szél támadt a szobámban, de nem rémültem meg. A gyertyák majdnem elaludtak, viszont küzdöttek a huzattal, ahogy egyre előrébb haladtam az énekben, láttam, hogy a víz mindjárt kifolyik az edényből, de mielőtt ez megtörtént volna, az egész lángra kapott.
Előveszem a térképet, amin be van jelölve Ragetown, és csak reménykedem, hogy ott van az a Látó. Összegyűröm a papírt, majd a tűzbe hajítom. Még nagyobb lángra kap.
Most jöhet a kérdés, hogy nem félek-e attól hogy kigyújtom az egész házat? Nem. A mágia általi tűz nem így működik.
- Mit akarsz? - hallottam meg a suttogás.
- Kenneth Wyndham vagyok, boszorkánymester. Janice Clayton-t szeretném megvédeni.
- Ismerős... Te ott voltál... - mondta.
- Igen, amikor kapcsolatot teremtett vele. - Tudtam, hogy nem ez a szokványos stílusom, de nem akartam magamra haragítani semmilyen látót. Elég veszélyesek tudnak lenni... Janice esetében azonban ő van veszélyben. A látó, akivel pedig éppen beszélek, segíthet abban, hogy eldöntsem, mit kéne csinálnom. Kivételesen tanácstalan voltam...
- Nem dönthetek helyetted - érkezett a ki nem mondott kérdésre a válasz. - legalább tudom, hogy megbízhat benned.
- Ilyen távolról is belelát a fejembe? - most már nem mondtam ki hangosan, csak gondoltam rá.
- Igen. - felelte röviden. - az én ítélőképességemben meg ne feltétlenül bízz.
- Ezt hogy érti? - kérdeztem.
- Janice anyja vagyok... Gondolom nem beszélt rólam. Még. Az egyetlen dolog, ami biztos, hogy össze kell vele barátkoznod. Szüksége van rád, hogy legyen valaki, aki épelméjű.
- Nem értem, mire gondol.
- Nem baj. Védd meg, kérlek! Ha valaki megszerzi magának, ilyen gyengén és képzetlenül bármi rosszra felhasználhatják, te is tudod...
- Ezért segítek. - feleltem röviden.
- Ez nem elég. - fura volt, hogy fejben beszélgettünk, de oké.
- Ezt hogy érti? - kérdeztem.
- Légy a barátja. Arra van a legnagyobb szüksége. - Ez volt az utolsó dolog, amit mondott, mert a következő pillanatban elaludt a tűz, a gyertyák, a tál pedig széttört, és elárasztotta a víz a szobámat. Mármint konkrétan elárasztotta, mert olyan volt, mintha egy szökőkút törne fel a földből, és egyre csak jött a víz.
Hát igen, így jár az, aki olyasmivel játszik, amihez nem ért.
Miután ötvenféle varázsigét elmondtam, ami csak eszembe jutott a víz megállítására, Daren hazajött, és már az alsó szint is tocsogott a vízben. Mezítláb lementem a lépcsőn.
- Már megint mit csináltál? - tette a fel a kérdést, amit elég gyakran szoktam tőle hallani.
- Varázsoltam. - feleltem röviden, a szemeit forgatta, és úgy nézett rám, hogy "nem mondod?"
- Minden esetre, jobb ha nem tudom - mondta, majd ledobta a cuccát. - de te takarítasz fel mindent! Nem tudom, hogy, de old meg. Neked van hozzá varázserőd is.
- Nekilátok - mondtam, majd egy újabb baromi izgalmas délutánnak néztem elébe, de legalább volt időm gondolkodni.
Visszaemlékeztem Janice anyjával való beszélgetésre, hogy ne bízzak az ő ítélőképességében, és legyen valaki, aki épelméjű. Összeraktam a kettőt, és tessék, meg volt a megoldás.
Janice anyja őrült, valószínűleg a "látósága" miatt.
Minden esetre igaza van, meg kell védenem őt, és bármennyire is tiltakoztam eddig ellene, el kell neki mondanom az igazat, anélkül nehezen fog menni. Csak reménykedem benne, hogy a vámpírok hallótávolságon kívül lesznek...
A kérdés: miért nem írom le neki? Nem biztos, hogy végigolvassa, előbb titulál bolondnak... Így muszáj beszélnem vele, mert ha nem beszélek, az még gyanúsabb.
Őszintén, a fő dolog, ami eddig visszatartott az az volt, hogy egyáltalán nem akartam neki elmondani. Jobb tudatlanságban élnie, boldogabb lehet az élete... Csak hát nem élhet örökké így, és annál jobb, minél előbb tudatosul benne.
Nem lehet soha olyan az élete, mint egy átlag embernek, sőt, megkockáztatom, hogy esélye sincs a boldogságra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése